Férfit a nő választ. A látszat persze csalhat olykor, de végeredményben ez történik, amikor egy kapcsolat elindul. A nő kifejezi a maga módján, hogy hajlandó lenne dolgozni a férfin az ő érdekében, és a férfi megadja magát ennek a hívásnak.
 
Vegyük a nőt! A nő feladata, hogy megteremtse belső magabiztosságát. Nem arra kell törekednie, hogy megtalálja a férfit, vagy az álomhivatását, vagy hogy mindenáron anyává váljon. Feladata az, hogy harmóniában, egyensúlyban legyen önmagával, aztán a neki való szerepek úgyis rátalálnak automatikusan. Mondhatom úgy is, hogy belső magabiztosságának következményeként ott lesznek a neki örömet jelentő helyzetek, feladatok és az ehhez szükséges emberi kapcsolatok.
 
Aztán vegyük a férfit is! A férfi leghőbb vágya, hogy igazi férfiként, hétköznapi hősként nézzen fel rá a nő. Igényli a rajongást, a nőtől felé érkező tüzet. Ez élteti. Amikor a nő belső magabiztosságát megtalálva végre megérti, hogy nem a keresés volt a feladata, hanem belső egyensúlyának kialakítása és fenntartása, akkor ezt az erőt a világba kiküldve üzen a számára megfelelő férfijelöltnek, hogy dolguk lehet egymással. A férfi pedig meglátva a nőben az erőt, elfogadja a felkérést, hiszen a zsigereiben pontosan tudja, hogy minden az ő valódi férfiminősége érdekében történik.
 
A nő hajlandó alkotni, a férfi pedig átengedi magát az alkotó folyamatnak. Ebből az együttműködésből végül megszületik a világban győztesként működő valódi férfi. Mestermű születik.